n w    w w w w

baner
Címlap A kódolás nem verbális kategóriái
large small default
A kódolás nem verbális kategóriái
Tartalomjegyzék
A kódolás nem verbális kategóriái
2. oldal
Minden oldal


•    A jelnyelv tartalmazza a gesztusokat, a mimikát. Pl. az autóstopos jelzését. Vagy az olyan teljes rendszereket, mint a siketek nyelve.

•    A tevékenységnyelv felöleli mindazokat a mozdulatokat, amelyek észlelőik számára megállapításokat fejeznek ki.

•    A tárgynyelv az anyagi dolgok szándékos vagy nem szándékos felmutatását foglalja magába: eszközök, gépek, műtárgyak, az ember megjelenése, testi jellemzői, öltözködése.

A jelnyelv kódjai: a kézmozdulatok, kéztartások pozitív, semleges és negatív üzenethordozók, tudatos alkalmazásukkal felhasználhatók az üzenet árnyalására, üzenetünk aláfestését szolgálják, minősítést fejeznek ki. Akkor meggyőzőek, ha a közlő egyéniségének megfelelőek.

A gesztikulációban kifejeződik a beszélő téma iránti viszonya. A gesztikulálás a beszédet kísérő és annak nyomatékot adó fej,-váll, kar- és kézmozgás. A hatásos gesztikuláció a csípőtől a vállig terjed. A gesztusok lehetnek akaratlagos, akaratlan mozdulatok és reflexmozgások. Ez utóbbiak nem irányíthatók.

A testnyelv legkifejezőbb eleme: a mimika. Az arc árulkodik lelkiállapotunkról. Arcjátékunk annál oldottabb, gazdagabb, minél jobban azonosulunk témánkkal, és minél intenzívebben figyelünk hallgatóságunkra. Viszont egy gúnyos vagy cinikus mosoly, homlokráncolás, hunyorítás stb. leleplezi az üggyel kapcsolatos     valódi álláspontunkat. A személyiségnek ezt a megnyilvánulását nevezzük inkongruens viselkedésnek.

A szem a lélek tükre- szól a mondás. A szemkontaktus a tekintet irányítása, hidat teremt a közlő és a hallgatóság között. A vizuális kapcsolat annál nagyobb meggyőző erővel bír, minél élénkebb, derűsebb és érzelemgazdagabb. Tekintet-pásztázással igyekezni kell az egyes hallgatókra ránézni, hogy érezze, figyelnek rá, személye fontos.

Nagyobb hallgatóság esetén a tekintettel teremtett kapcsolat egyszerre nagyobb csoportot érint, ezért 2-4 másodpercenként újabb csoporttal teremtsünk szemkontaktust.

A tekintet irányára is ügyeljünk, mert különböző üzenetet hordoz a vízszintes és a függőleges irányú tekintet (félelmet, uralkodást, lekezelést is sugallhat). A fényképezés/filmezés során is ezt a jelenséget alkalmazzák. Amikor valakire „felnéz” vagy „lenéz” a kamera, akkor minket mint nézőket pozicionál a képen látott jelenséghez képest.

Bizonyos határok között az akarat irányíthatja a mimikát, de többnyire akaratlanul eláruljuk a közléssel kapcsolatos érzelmeinket, amint mi is igyekszünk a partner valódi véleményét, érdeklődését, tájékozottságát, önbizalmát az arcáról leolvasni.

Növekvő érzelmi telítettségű társas helyzetben arányosan csökken mimikánk tudatos vezérlésének, ellenőrzésének lehetősége.

A szemkontaktussal kialakított kapcsolat szükséges feltétele, hogy előadóként foghassuk szavaink, gesztusaink, hangvételünk hallgatókra gyakorolt hatását, illetve a körükből érkező testnyelvi jelzéseket.
A visszajelzések ( érdeklődés, közömbösség, egyetértés, elutasítás, stb.) vétele és feldolgozása segítségével tudunk ráhangolódni hallgatóságunkra, csak így ismerjük fel elvárásaikat, tudunk korrigálni előadásunk stílusán, hangnemén, szövegén.
A kapkodó tekintetváltások, az ideges fejmozdulatok a nyugtalanság, bizonytalanság hatását keltik, és csökkentik az előadó meggyőző erejét.

A helytelen légzéstechnika akadályozza a hangképzést és a gondolati tagolást.
Stressz helyzetben gyakori a helytelen lélegzetvétel, gyakran elcsuklik a beszélő hangja. Ez a hallgatóságban kényelmetlen érzést kelt, ismétlődés esetén pedig az előadó bizonytalanságát vagy hiteltelenségét jelzi számukra. Korrigálni egyénileg is megpróbálhatjuk, a lassú, finom belégzés gyakorlásával.